Magyar nyelvű cikkünkhöz kattints ide!
Dal 30 novembre nelle sale cinema ungheresi il film Mia Madre. Nanni Moretti in quest’ultimo suo lavoro racconta la storia della regista Margherita nel momento tragico della perdita della madre. Nel personaggio della protagonista è impossibile non ritrovare la figura dello stesso Moretti (il regista ha perso la propria madre durante le riprese del film Habemus papam). Invece Moretti appare nel film in un altro ruolo: quello del fratello Giovanni. Nell’intervista è stato chiesto tra l’altro sull’autobiografismo della propria opera, sulla costruzione del film e sul compito del cinema.
Nel film ha deciso di fare piangere e ridere allo stesso tempo?
I miei film hanno entrambi questi aspetti, ci sono momenti dolorosi e momenti divertenti, non c’è una strategia studiata a tavolino, è il mio modo di raccontare la vita.
Le ultime parole della madre nel film sono «A domani». Fanno pensare al futuro?
È un film su ciò che resta qui tra noi vivi delle persone che se ne vanno: i libri, il latino che la nonna insegna alla nipote, i racconti degli allievi che permettono ai figli Margherita e Giovanni di scoprire qualcosa della madre che non conoscevano. Volevo che uscissero dal film sopratutto le emozioni.
Il film è autobiografico?
C’è molto di me nel personaggio di Margherita, ma non ho mai pensato che il protagonista di questo film potesse essere un personaggio maschile. Ho sempre pensato a una donna e a una donna volevo dare quella spigolosità, nervosismo, senso di inadeguatezza. Ho pensato fin dall’inizio a Margherita Buy (l’attrice che interpreta la protagonista Margherita). Giovanni è la persona che vorrei essere.
Nel film c’è a tratti confusione tra realtà e immaginazione.
Durante la sceneggiatura e le riprese abbiamo lavorato molto a intrecciare a vari livelli la narrazione, ci sono i sogni, i ricordi, le fantasie, lo stato emotivo di Margherita, la preoccupazione per la madre, il dolore, i problemi con la figlia, i ricordi, i suoi sogni. Se lo spettatore non si rende sempre conto subito se è un sogno o un pensiero, è il risultato che volevo raggiungere perché il film è costruito su vari livelli.
Come ha affrontato il film?
Ho affrontato il film dal punto di vista delle emozioni. Il film che ho fatto è completamente diverso dal film al quale Margherita nel suo personaggio di regista sta lavorando, il suo è un film politico. La sua conferenza stampa è diversa dalla mia. Lei si sente inadeguata alle aspettative che tutti hanno su di lei. Volevo che il film che dirigeva fosse molto strutturato, non volevo che ci fosse un’eco della sua vita privata e delle sue incertezze.
Qual è il compito del Cinema?
Come nel personaggio di Margherita: esplorare delle cose. Quello che penso veramente posso raccontarlo dopo al bar. È importante fare buoni film, possibilmente innovativi, non penso ci siano argomenti privilegiati, argomenti di serie A o di serie B, qualsiasi tema può portare a un brutto film o a un buon film.
A trailerért kattints ide! (olaszul, magyar felirattal)
VOCABOLARIO:
(il/la) regista – rendező
perdita – elvesztés
personaggio – szereplő
(il/la) protagonista – főszereplő
ripresa – felvétel
apparire – feltűnni
ruolo – szerep
autobiografismo – önéletrajziság, önéletrajzi jelleg
entrambi – mindkettő
doloroso – fájdalmas
andarsene – elmegy/ itt: eltávozni, elhunyni
allievo/a – tanuló, tanítvány
(la) emozione – érzelem
autobiografico – önéletrajzi
spigolosità – nyersesség
senso di inadeguatezza – az érzés vkiben, hogy nem elég jó, nem felel meg
interpretare – eljátszani
a tratti – időnként, bizonyos időközönként
(la) confusione – keveredés
sceneggiatura – forgatókönyv
intrecciare – összefonni
(la) narazzione – elbeszélés
(lo) stato emotivo – érzelmi állapot
(lo) spettatore – néző
rendersi conto di qc – vmivel számot vetni
conferenza stampa – sajtótájékoztató
(la) eco – visszhang
aspettativa – elvárás
forrás:
http://www.dazebaonews.it/cultura/cinema-teatro/34235-cannes-68-intervista-a-nanni-moretti.html
November 30-tól vetítésen az Anyám mozija! Nanni Moretti legutóbbi filmjében egy rendezőnő, Margherita életébe kalauzol el bennünket és örökíti meg az anya elvesztésének tragikus momentumát. A főhősnő alakjában lehetetlen nem felfedezni a párhuzamot a rendező Moretti figurájával (Moretti a Habemus papam c. filmje forgatása alatt vesztette el saját édesanyját), aki azonban egy másik szerepben tűnik fel a fimben. Moretti ezúttal a báty, Giovanni alakját testesíti meg. Az interjúban a rendező mesél a film életrajzi áthallásairól, rendezői kérdésekről, és a nagybetűs mozi feladatáról.
Tudatos döntés eredménye, hogy a film egyszerre nevetteti és ríkatja meg a nézőt?
A filmjeim általában mindkét ezen tulajdonsággal rendelkeznek, vannak fájdalmas és vannak szórakoztató pillanatok, nincs egy előre kigondolt koncepció, én így mesélek az életről.
Az anya utolsó szavai a filmben “Holnap találkozunk”. Ezek a szavak a jövőre utalnak?
Ez a film arról szól, ami itt marad nekünk, élőknek, azokból, akik eltávoznak közülünk: a könyvek, a latin, amit a nagymama tanít az unokájának, a diákok elmesélései, amik lehetővé teszik Margherita és Giovanni számára, hogy felfedezzenek valamit az anyjukról, amit addig nem ismertek. Azt szerettem volna, hogy a film elsősorban érzelmeket adjon át.
A film önéletrajzi ihletésű?
Sok ott van belőlem Margherita figurájában, de sosem gondoltam rá, hogy ennek a filmnek a főszereplője egy férfialak legyen. Mindig is egy nő járt fejemben és egy nőnek akartam adni azt a nyersességet, az idegességet, az érzést, hogy nem tudok megfelelni. Az elejétől kezdve Margherita Buyra gondoltam (a főszereplő Margheritát alakító színésznő – a szerk.). Giovanni az az ember, aki lenni szeretnék.
A filmben időnként keveredik valóság és képzelet.
A forgatókönyv írásakor és a felvételek alatt sokat dolgoztunk rajta, hogy az elbeszélést különböző szinteken valósítsuk meg, ott vannak az álmok, az emlékek, a fantáziaképek, Margherita érzelmi állapota, az anyjáért való aggodalom, a fájdalom, a problémák a lányával, az emlékek, az álmok. Ha a néző nem érti rögtön, hogy egy álomról vagy egy gondolatról van szó, akkor az pont az, amit el szerettem volna érni, mert a film különböző szintekre épül.
Hogyan közelített a filmhez?
A filmet az érzelmek szempontjából közelítettem meg. Az én filmem teljesen más, mint amin Margherita figurája rendezőként dolgozik, az övé egy politikai témájú film. Az ő sajtótájékoztatója különbözik az enyémtől. Ő úgy érzi, nem tud megfelelni az elvárásoknak, amit a környezete támaszt vele szemben. Azt akartam, hogy a film, amit forgat, nagyon is felépített legyen, nem akartam, hogy bármiféle visszhangját is hordozza a magánéletének, a bizonytalanságának.
Mi a Mozi feladata?
Mint ahogy az Margherita alakjában is történik: felderíteni. Amit valójában gondolok, azt a bárban is elmesélhetem. Fontos jó, lehetőleg újszerű filmeket csinálni, nem hiszem, hogy lennének jobb témák, első-, vagy másodrangú témák. Bármiből lehet jó vagy rossz film.
A film trailer-je itt megnézhető!
forrás:
http://www.dazebaonews.it/cultura/cinema-teatro/34235-cannes-68-intervista-a-nanni-moretti.html
buongiorno.blog 