Farcela, andarsene, prendersela…

farcela, avercela, andarsene, fregarsene, prendersela, cavarsela, 

Mi is ez?
Olyan igékről van szó, amelyek mellett fixen áll két pronome. Úgy is mondhatnánk, hogy összetapadtak velük.
A másik jellemzőjük ezeknek az igéknek, hogy önálló jelentésük van.

farcela: fare+ce+la → megcsinál valamit (sikerül valamit megcsinálni értelemben)
avercela con q: avere+ce+la → vkivel baja van, mérges vkire

andarsene: andare+si+ne → elmegy
fregarsene di qc: fregare+si+ne → leszar vmit
prendersela con q: prendere+si+la → megsértődik vkire
cavarsela con qc:  cavare+si+la → boldogul vmivel

Hogyan ragozzuk?

ce la faccio
ce la fai
ce la fa
ce la facciamo
ce la fate
ce la fanno

me ne vado
te ne vai
se ne va
ce ne andiamo
ve ne andate
se ne vanno

Ezeket az igéket szokásos módon ragozzuk, annyi különbséggel, hogy a hozzájuk tapadt pronomékat a ragozott alak elé tesszük ki.
A si (se) visszaható névmásként működik, és szám/személy szerint a következő alakokat veheti fel: mi, ti, si, ci, vi, si.

Összetett igeidők?
Fent láttuk, hogyan működnek egyszerű igeidőkben (pl. presente, imperfetto, futuro semplice) ezek az igék. Most nézzük meg őket összetett igeidőkben (pl. passato prossimo, imperfetto anteriore, futuro composto).

ce l‘ho fatta
ce l‘hai fatta
ce l‘ha fatta
ce l‘abbiamo fatta
ce l‘avete fatta
ce l‘hanno fatta

Itt ↑, mivel a la egy pronome diretto, a participio passato hozzá igazodik!

me ne sono andato/a
te ne sei andato/a
se ne è andato/a
ce ne siamo andati/e
ve ne siete andati/e
se ne sono andati/e

Itt ↑, mivel az ige egy visszaható névmással van összekapcsolva (pronome riflessivo – mi, ti, si, ci, vi, si),
1. a múlt időt az essere igével képezzük
2. a participio passato végződése a cselekvő számához/személyéhez igazodik.

me la sono cavata
te la sei cavata
se l‘è cavata
ce la siamo cavata
ve la siete cavata
se la sono cavata

Itt ↑, mivel a pronome riflessivo (mi, ti, si, ci, vi, si) mellett egy pronome diretto (la) is áll, ezért a participio passato végződése ez utóbbihoz igazodik (függetlenül a cselekvő számától és személyétől).
A múlt időt  ugyanakkor az essere igével képezzük