Már foglalkoztunk mindazzal, amit a verbi riflessivikről alapvetően tudni kell (itt és itt), most nézzünk meg néhány nehezebb szerkezetet!
La forma riflessiva indiretta o apparente, azaz az ál-visszaható előfordulások
Habár a verbi riflessivik meghatározása kapcsán azt mondtuk, a cselekvés alanya és tárgya egybeesik, találkozhatunk olyan szerkezetekkel mint:
Io mi lavo le mani.
Ebben a mondatban pedig van egy tárgy, ami nem én vagyok, hanem a kezeim. Ennek ellenére mégsem azt mondjuk, hogy Io lavo le mani.
Miért is? Ezeknek a szerkezeteknek ugyanis az a jellemzője, hogy habár a cselekvés tárgya nem a cselekvő, az mégis erősen befolyásolt a cselekvésben, azaz a cselekvő akaratából, annak érdekében történik a cselekvés.
Most pedig nézzük meg a pronome riflessivo funkcióját a mondaton belül:
Io mi lavo. | Io mi lavo le mani. |
Chi lava? → io Che lavo? → me stesso |
Che lavo? → le mani A chi lavo le mani? → a me stesso |
Azaz ebben az esetben a pronome riflessivo a che/kit, mit kérdésre válaszolt. | Azaz a pronome riflessivo a chi, a che cosa,/kinek, minek kérdésre válaszol, aminek jelentését ebben az esetben úgy fordíthatnánk, hogy magamnak. |
Ugyanilyen típusú szerkezetnek minősül még:
Mi pongo spesso questa domanda.
La forma affettiva-intensiva
Mi faccio una doccia.
Mi bevo questo caffè.
Mi compro quella borsa.
Habár az előző esetben (mi lavo le mani) a pronome riflessivo kitétele logikailag indokolt, hiszen ezzel meghatároztam, hogy nem más kezét mosom meg, ezekben a mondatokban erre nincs szükség, és látszólag teljesen felesleges a pronome riflessivo feltűnése. Nem így van azonban. Ezek a típusú szerkezetek ugyanis a cselekvő intenzívebb érzelmi bevonódását hivatottak kifejezni a cselekvésbe (azaz nagy örömmel/kedvvel vesz egy fürdőt/iszik egy kavét…stb.).
A múlt idő? Passato prossimo?
A fenti szerkezetek múlt idejérek képzésére ugyanaz érvényes, amit a verbo riflessivo első leckéjéban tanultunk, azaz mindig az essere segédige használatával történik, aminek megfelelően mindig az alany számával és nemével egyeztetjük a participio passatót.
(Lui) Si è fatto una doccia.
(Tu e Carlo) Vi siete posti questa domanda.
Mikor nem az alannyal egyeztetjük a participo passatót összetett igeidőkben?
Abban az esetben, amikor a tárgyat pronome direttóval helyettesítük. Ebben az esetben az essere segédige marad, de a participio passato végződését a pronome diretto neméhez és számához igazítjuk.
Mi sono lavata le mani. → Me le sono lavate.
Si è fatto una doccia. → Se l’è fatta.
Vi siete posti questa domanda. → Ve la siete posta.
Ez az elv érvényes akkor is, amikor a modális segédigékkel együtt használjuk őket. Ilyenkor ugyebár az összetett igeidők képzése történhet az avere és az essere segédigével egyaránt. Utóbbi esetben azonban a participio passatót a pronome diretto neméhez és számához igazítjuk.
Mi devo lavare le mani. | Devo lavarmi le mani. |
Mi sono dovuto/a lavare le mani. | Ho dovuto lavarmi le mani. |
Me le sono dovute lavare. | Ho dovuto lavarmele. |